Honlap neve
Holczim
Légy aki szeretnél!
Kapcsolódjon ki a Magyarországon!
Íme néhány fontosabb úticél!
SZENTENDRE
Szentendre a Dunakanyar kapujában, a pilisi Kőhegy és a Duna találkozásánál, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben található. Budapest irányából könnyen megközelíthető autóval, HÉV-, autóbusz- és sétahajó járatokkal. Kedvelt kirándulóhely.
Szentendre ősi városához számos kisebb település csatlakozott az évszázadok során, ezek ma Szentendre különböző, hagyományos elnevezéssel bíró városrészei: Izbég (volt falu), Pannóniatelep, Szamárhegy, Püspökmajor, Pismány…
Ulcisia Castra (magyarul: Farkasvár) Pannonia provincia „limes”-ének egyik jelentős állomáshelye, Marcus Aurelius kedvenc katonai tábora volt. Megfordult itt 202-ben Septimius Severus, 214-ben Caracalla és 375-ben Valentinianus császár. Áprily Lajos így eleveníti meg ezeket az éveket: „Zuhog a fény a ház-sorok falára, / megtündököltet minden ablakot. / A római Castra Ulcisiára / valamikor itt így ragyoghatott. / Lábak dobbantak, had vonult kevélyen, / belerezzent minden útmenti ház, / íjak villantak, s ragyogott a fényben / ezer feketebőrű szír íjász…”
A népvándorlás korában a környék nem volt lakott hely. A 9. században a honfoglaló Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán fejedelem itt telepedett le, a római őrhely (lat.: vicus militaris) és a hozzá tartozó polgári település romjait felújíttatta, s erődítménynek használta.
A 9-12. század között a város története gyakorlatilag ismeretlen. Egyes források alapján e környékre lokalizálható egy Apurig nevű település, aminek névetimológiája alapján egy Apor patak (Apor ügy) nevű vízfolyás melletti lakott hely képzelhető el. A környéken azonban négy jelentős patak is található, a Dera, Bükkös (korábban Bela-voda), Öregvíz (vagy Sztaravoda) és a Sztelin (régebben Pismány patak), ezenkívül az 1872-1884-es harmadik katonai felmérés térképe alapján egy ma már jobbára kiszáradt vízfolyás is jelentős volt, a Dömörkapui patak. Nem eldönthető, hogy az Apor patak melyikkel lenne azonosítható.
A 12. században már a veszprémi püspökség oklevélkiállító székhelye Szentendre. Neve Fulco deák (valójában „hospes”, püspöki írnok) 1146-ban Sanctus Andreasban kelt végrendeletében, amelyet II. Géza király erősített meg, fordul elő először. A pannoniai Ulcisia Castra és a honfoglalás kori település, valamint Apurig és Szent András városa között nem kimutatható településkontinuitás. A 12. századi városmag a korábbi római őrtoronyhoz képest a Bükkös patak másik oldalán települt a ma is meglévő Szent András-templom köré.
A török korban a város elnéptelenedett, egy 17. századi összeírás alapján a városban egyetlen családfő volt, vagyis legfeljebb egy családnyi állandó lakos, valamint a hozzájuk tartozó kiszolgáló személyzet jelentette a teljes létszámot.
A törökök kiűzése után külhoni telepesek népesítették be; felvirágzásának emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai. Az 1690-es nagy szerb kivándorlás nagy számban hozott Szentendrére szerbeket, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján, mindenekelőtt a mai városközpont szerb kereskedőházai őrzik emléküket. Ezek azonban nem azonosak az eredeti szerb bevándorlók által épített házakkal, a városközpont a 19. század végi térképek alapján még más épületeket tartalmazott.
A szerbekkel együtt jelentős dalmát bevándorlás is volt. A dalmát családok a Szamár-hegyen telepedtek le, ahol ma a Dalmát utca őrzi emléküket. Ebben az utcában még az 1980-as években is kizárólag a dalmát családok leszármazottai éltek.
Szentendre 1872-ben kapta meg a rendezett tanácsú város jellegét. A városi rang visszavonására sosem került sor, de a török időkben elnéptelenedő terület természetszerűleg nem szerepelt a városok listájában. Az 1690-es évektől a néhány száz fős lakosság lassan gyarapodni kezdett, és 1872-ben érte el azt a szintet, amikor a falusi jelleg helyett ismét a városias jelleg dominált, és mind a közigazgatás, mind a település infrastruktúrája lehetővé tette a várossággal járó előjogok gyakorlását.
A nyugodt kisvárosi élet a század eleje óta vonzza a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre; hozzá fűződik az ún. szentendrei iskola. Ma is több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él a városban, többnyire budapesti kiállítási és munkalehetőségekkel.
Szentendre városa 1979-ig Magyarország egyik legkisebb városa volt, általában 3-4000 fős állandó lakossággal. 1979-ben azonban a teljes Pismány-hegy, a Kada-csúcs és környéke, a Tyúkosdűlő, Boldogtanya (korábban Leányfalu része), a Sztaravoda, a Szentendre és Izbég közötti részek, a Püspöki major és környéke, valamint a Pannónia-telep belterületbe csatolásával a lakás és üdülés céljaira igénybevehető területek ugrásszerűen megnövekedtek. A város azóta is terjeszkedik a környező hegyek felé (például Szarvashegy), és már túllépte a 25 000 fő állandó lakosságot, amihez nem számolják hozzá az üdülőövezetekben be nem jelentetten állandóan Szentendrén élőket. A város infrastruktúrája azonban az 1979-es 4000 lakosú kistelepüléshez képest alig változott.
A kisváros sajátosan mediterrán hangulata az elmúlt évszázadok folyamán alakult ki, amikor a törökök kiűzése után a magyarok mellett szerb, dalmát, a szlovák, német és görög telepesek népesítették be. Sajátos összetételét a mintaszerű független kisebbségi önkormányzati rendszere is jelzi, országosan ismert volt és jelenlegi képviselőkkel:
Szentendrén az egyéni múzeumokban neves helybeli művészek egyéni gyűjteményes tárlatait tekinthetik meg a látogatók, a MűvészetMalom Képzőművészeti és Kulturális centrumban pedig időszaki kiállításokat.
Az 1967-ben alapított Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyarország jellegzetes tájainak népi építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak lakáskultúráját, életmódját mutatja be hagyományos településtípusok keretében a 18. század végétől a 20. század közepéig.
Napjainkra elkészült a Felső-Tiszavidék (1974), A Kisalföld (1987), a Nyugat-Dunántúl tájegység (1993), a Bakony, Balaton-Felvidék tájegység (2000) a Dél-Dunántúl tájegység (2005), és a Tokaj-hegyalját és Gyöngyös környékét bemutató Felföldi mezőváros (2006). 2003 óta látogatható a Néprajzi Látványtár a Múzeum új igazgatási épületében, ahol egy beltéri időszaki kiállítóterem, a Skanzen Galéria is található.
A Szentendrei Skanzenben 2009-ben Európa leghosszabb múzeumi vasútvonala épült meg. A több mint két kilométeres sínpályán a kifejezetten erre a célra felújított, ipari műemléknek számító, Ganz–Jendrassik-féle motorvonat szállítja az utasokat. A 2,2 kilométer hosszú skanzenvasút utoljára az 1930-as években gyártott sínrendszeren tette meg első útját április 8-án. Korhű jegy- és információs rendszerrel működik, s a motorvonat személyzete is autentikus öltözetben fogadja a napi 100-120 utast. A vonalon öt megállót alakítottak ki, így az akadálymentessé tett műemlékvonattal kényelmesen megközelíthetők a skanzen tájházai. A végállomás – egyben a skanzen új bejárati épülete – a monarchia hangulatát idéző mezőhegyesi vasútállomást mintázza.[1][2][3]
A múzeumban a Ferenczy család gyűjteményes kiállítása látható. Ferenczy Károly festőművész, felesége, Fialka Olga grafikus- és festőművész, valamint gyermekeik: a festőművész Ferenczy Valér, a szobrászművész Ferenczy Béni és a gobelinművész Ferenczy Noémi alkotásai szerepelnek az állandó kiállításon.
Kmetty János alkotásai alkotják az állandó kiállítás anyagát.
Mechanikus zenélő szerkezeteket (kintorna, stb.) bemutató állandó kiállítás.
A városnak adományozta életművének jelentős részét. Kovács Margit kerámikusművész (1902–1977). Az egykori sóház, majd kereskedőház átalakított épületében 1973-ban nyilt meg kiállítása. A mélyen humanista alkotások egyben naiv bájukkal is megragadják a nézőt.Az épület galériáján lakásának egy részletét rekonstruálták.
A hazai ortodox egyházművészet legszebb tárgyi emlékeit, ikonokat, imádságos- és evangéliumos könyveket, ötvös- és textiltárgyakat, művészi fafaragványokat látunk itt, legtöbb 18. századi, de akad 16. századi emlék is.
A Szentendrei Képtár (Fő tér 2-5.) a Ferenczy Múzeum kiállító helye, a múzeum gazdag gyűjteményéből folyamatosan időszakos kiállításokat rendeznek.
Az állandó kiállítás anyaga Vajda Lajos életművét tartalmazza.
A budapesti tömegközlekedés múltját és járműveit bemutató kiállítás.
HÉV-állomás ( A Volán pályaudvar előtt balra )